Menü
Kezdőlap
Címlapsztori
Ízemlékek
Kortyoldal
Világjáró
Váljék egészségünkre
Kritikus szemmel
Pillantás a piacra
Magyar Konyha Főzőiskola
Receptgyűjtemény
Éves receptkereső
Keresés kulcsszava:
Elkészítési idő:
Étel:
Iratkozzon fel hírlevelünkre
E-mail:
2009 december
2009 november
2009 október
2009 szeptember
2009 július
2009 június

további címlapok







www.obtt.hu

Magyar Konyha
Archívumból 2009 november vissza az aktuális számra
Előző számainkból

Válassza ki melyik hónapot szeretné megtekinteni:

2009. december


Tehetséges emberek

Az valahogy mindig úgy van, hogy az egyik tehetséges ember szereti a másik tehetséges ember társaságát. Egyszerűen vonzódnak egymáshoz, élvezik, hogy együtt nem unatkoznak, repül az idő, öröm a munka, mert ketten együtt nem kétszer olyan jól oldják me...

tovább
2009. november


Végiggondolt folyamatok

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, engem mindig újra elkedvetlenít az a szatyor-mizéria, amivel a magyar élelmiszer-kereskedelem szembesít naponta, láncoktól szinte függetlenül.
Ha nincs szatyor nálam, pénzbe kerül. A használható nem is kevésbe....

tovább
2009. október


Két nő, egy recept

Csöpög az eresz és rövidülnek a nappalok? Menjünk moziba! Az örökbecsű L'ecsó óta tulajdonképpen nem is született igazán szórakoztató „főzős" film, de most itt van, méghozzá nem is akárkivel: Meryl Streeppel a főszerepben. A film hőse egy ...

tovább
2009. szeptember


Családban marad

Az én gyerekem született rossz evő. Nem vagyok büszke rá, sőt: elég sok könnyet ejtettem emiatt közös életünk során. A sors furcsa fintorát is felfedezni véltem abban, hogy míg én receptekkel élek, boldogan kalandozom a konyhában, az én kis manóm ...

tovább
2009. július


Itthon otthon

Mi, magyarok sem megyünk nyaralni az idén. Vagy legalábbis csak 35 százalékunk, és ez a kisebbség is belföldi túrákra indul, főleg a Balatonra, a Velencei-tóhoz és az egyre népszerűbb Tisza-tóhoz. És nem ám kocsival, hanem egyre nagyobb számban vonattal meg bicaj...

tovább
2009. június


Essencia

Az úgy volt, kezdené drága Janikovszky Éva, hogy egyre gyakrabban nem fértünk be a főzőiskolába. Na nem azért, mert az öt év alatt ekkora lenne a tanfolyamainkra visszajárók csípőbőségében bekövetkezett változás, sokkal inkább azért, mert annyif&eacu...

tovább
2009. május


Vaj a kenyéren

Attól még lesz vaj a kenyéren - jelentette ki apukám megnyugtatóan egy-egy nagyobb beruházás előtt. Hosszas osztás-szorzás után így került háztartásunkba az 1200-as Lada, a jugoszláv franciaágy és a színes tévé, persze részletre.

Nekem pedig meg sem fordult a fejem...

tovább
2009. április


Amire vágyunk

Hatéves Miki fiam - aki eddigi élete folyamán valószínűleg az átlagosnál nagyobb dózist kapott főzős tévéműsorokból - tegnap azt mondta: mama, ne nézzünk több konyhásat, mert mindig sírnak benne!

És tényleg: a mosolyogva magyarázó, kedves néniket és bács...

tovább
2009. március


A boldogság ABC-je

E havi számunk úgy készült, hogy kinyitottuk a Világ Nagy Szakácskönyvét az ábécé harmadik betűjénél, elkaptunk egy fakanalat meg egy jegyzettömböt, és meg sem álltunk addig, amíg az asztalra nem varázsoltuk a csíki csirkecsorbát, a csicsókalevest és a csics&oacut...

tovább
2009. február


Főzőiskola extra

Nem tudom, mi a tapasztalatuk a nagy és szent újévi fogadalmakkal kapcsolatban, én a magam részéről nem vagyok jó ebben a műfajban. Mivel a mámorfaktor jelentős a fogadkozás pillanatában, legfeljebb nevetni érdemes ezeken, aztán amikor fordul a naptár, szépen-lassan visszaevezni a hétköznapok egyszerű, pezsgőmentes...

tovább
2008. december


Receptmánia

Amikor megelégeltem, hogy minden otthoni szakácskönyvből recept hullik ki, vettem egy nagyalakú spirálfüzetet. Tizenhat évesen persze még úgy látja az ember, annyi lap van benne, hogy még az unokája is itt fogja rendszerezni élete illatos élményeit.

Aztán elkezdtem másolni és ragasztani. Ro...

tovább
2008. november


Csak a változás örök

Hadd kezdjem őszinte vallomással: amikor először kézbe vettem e havi lapszámunk témáit, feltartóztathatatlan borzongás futott végig rajtam, ugyanis nagyjából minden szerepelt a listán, amivel gyerekkoromban a világból ki lehetett kergetni, ha evésről jött szó.

Nem volt ne...

tovább
2008. október


Az egyik szemünk sír...

Főzőiskolánk visszatérő diákjai már szembesültek a ténnyel: kedves barátunk és séfünk, Boris László a következő néhány évben Strasbourgban folytatja pályafutását - hogy azután szakmailag felfrissülve, megújulva térjen vissza hozzánk. Legalá...

tovább
2008. szeptember


Ember a bor mögött

Csökkenő mennyiség és növekvő átlagár jellemezte a magyar háztartások tavalyi borfogyasztását - olvashattuk nemrégiben egy felmérésben.
Hát ez nem nagy hír, mondhatnánk, hiszen a nettó reálkereset csökkenése miatt mindenből kevesebbet fogyasztottunk, miért pont a bor...

tovább
2008. július


Mézízű sörbet

Sorbet, sherbet, charbet - a jeges csoda majdnem annyi néven él a köztudatban, ahány nemzet a sajátjának vallja. Mi különleges helyzetben vagyunk, mert számunkra Arany János dokumentálta a magyar verziót, a sörbetet a Szondi két apródja című szépséges balladájában.

tovább
2008. június


Ha nyár, akkor főzőtanfolyam diákoknak

Repül az idő... Öt esztendővel ezelőtt indított nyári „gasztronapközink" diákjai ma már ifjú házasok, elfoglalt és sikeres üzletemberek, akik változatlan lelkesedéssel térnek vissza hozzánk esetenkét tanulni, bulizni és főzőkanállal a kézben pihenni...

tovább

2008. május


Tavaszi idill

A korszerű táplálkozásról szóló okos könyvek bevezető fejezete legtöbbször komoly figyelmet szentel annak a ténynek, hogy aki tudatosan étkezik, a szemének és a fantáziájának is szerepet szán az élvezetekben. De ahogy az a könyvek bevezetőivel lenni szokott, gyorsan átlapozzuk, és elmer...

tovább

2008. április


Alakra fel!

Amikor a virágillatú szellő meglibbenti unalomig hordott télikabátomat, és a kirakatokban megjelennek az első tavaszi darabok, megpróbálok erősen koncentrálni és visszaidézni a felismerést, amivel néhány éve lettem gazdagabb.
Az úgy történt, hogy egy súlyosan alváshiányos, sok é...

tovább

2008. március


Okos gyerekek

Jó kis perpatvarról szólnak a hírek a tengerentúli szakácskönyvpiacon. Néhány hónap különbséggel két hölgy is úgy gondolta, megoldja a zöldségektől irtózó gyerekek problémáját egy-egy aggódó mamáknak szóló receptgyűjteménnyel, a baj csak az, hogy a ben...

tovább

2008. február


Aki etet, szeret

Magyarázatra nem szoruló alapképlet, ugye? „Csináltam neked mákos gubát, tudom, hogy annyira szereted" vagy „Anya, már megint azt főzted, amit utálok" típusú mondatok egyike sem magáról az evésről szól, hanem arról, aki etet és arról, akit etetnek. Hangulatukról, problém...

tovább

2007. december


Ünnepeljen velünk

Talán emlékeznek még arra a kérdőívre, amit nyári dupla számunk lapjai között találtak: önző módon bizony rólunk szólt. Nevezetesen arról, milyenné alakítsuk a Magyar Konyhát a jövőben, hogy mindent megtaláljanak benne, ami egy 32. évfolyamába lépő klasszikustól elvárható, mégis számot tarthat a ma igényes, de rohanó, finom falatokra, ám kevés kalóriára vágyó emberének érdeklődésére is.

Kérdéseinkre lehen...

tovább

2007. november


Az a fránya menza

A hírek szerint Jamie Oliver megbukott az angol iskolákban. A brit kormány egészséges iskolai étkezést népszerűsítő, 280 millió fontos költségvetésű kampánya az ötletgazda sztárséf népszerűsége ellenére sem hozta meg a várt eredményt: a vizsgált 27 iskolából 19-ben a diákok fintorogva elutasították a jobb nyersanyagokból készült iskolai ebédet, és visszamenekültek az agyonsütött hamburgerhez.

A kudarc egyik ok...

tovább

2007. október


 Az élet édes tarkasága

Észrevették már, hogy az olaszokat mindenki szereti? Pedig ők sincsenek hiba nélkül: tudjuk jól, hogy pontosság és precizitás tekintetében sokkal inkább a svájciakra számíthatunk, hogy a szervezőkészség mintha a németeknek lenne erősebb oldala, hogy az osztrák hegyi falvak utcácskáin a flaszterről lehet enni, míg az olasz városkák girbegurba kövezete nem éppen steril, és mégis: az a derű, ami az ol...

tovább

2007. szeptember


Amit magadnak nem kívánsz...

Nemrég a kaliforniai Sonoma-völgyben volt szerencsém járni a szüreti készülődés kellős közepén. Felfokozott hangulatú időszak ez a világ minden borvidékén, hiszen hiába dolgozott mindenki egész éven át, ha a szőlő nem a legösszehangoltabb, legtisztább munkával kerül feldolgozásra, nincs az a borász, aki csodákra képes tökéletlen alapanyagból.

Amit nem szívesen ennél meg, ne tedd a kosárba se! - mag...

tovább

2007. augusztus


Kedves olvasó szövege...

tovább
2007. július


A boldogság arcai

Napos nyári délutánon élénkzöld görögdinnyét éles késsel felvágni és nagy, skarlátvörös tálra tenni. Ó, nem ez a boldogság? - kérdezi Csin Sheng-tan kínai író négyszáz évvel ezelőtt.
Ó, dehogynem. Persze kinek mi: nekem például rögtön jókedvem lesz egy tál szezámmagos-ropogós csirkeszárnytól friss fejes salátával, de van, akinek attól simul ki a lelke, ahogy nézi a meggyszemek lassú merülésé...

tovább

2007. június


Egy húron pendülve

Az egyszeri szakácslegény vándorútra indult a franciaországi Lyonból a nyolcvanas évek közepén, hogy megtanulja mestersége minden csínját-bínját. Először Bécsben állt meg, ahol elleste a Sacher-torta titkát, innen továbbállt Párizsba, hogy tökéletes szószokat tudjon készíteni. Nagyot iramodott és meg sem állt New Yorkig, ahol a steakek sütési technikáit tanulmányozta szabad tűzön és a konyhában, azután f...

tovább
2007. május


Alfa-mamák

A legfrissebb nemzetközi marketingkutatások szerint új anyatípus születését hozta ez a gyorsan rohanó 21. század: ők az alfa-mamák, akiknek a szimpátiájáért világcégek garmadája küzd naponta. Kik is ők?
Azok az anyukák, akik a gyermekvállalással nem adták fel szakmai karrierjüket, és elszánt, többfrontos harcot vívnak, hogy mindkét szerepben sikeresek legyenek. Jellemzőjük, hogy van pénzük, amit szívesen, ám...

tovább
2007. április


Ha nem most, hát máskor

A húsvéti asztalt nem érdemes túlkomplikálni. Hiszen van-e annál szebb, mint a főtt sonka üde, szaftos rózsaszínje (persze, hagyjuk a levében kihűlni, hogy ne legyen száraz) azokkal a bűnre csábító, langyos kis zsírdarabokkal, a főtt tojás élénksárgája (most érdemes utánajárni, hogy igazi sárga legyen), a reccsenő zöldhagyma, a roppanó lila retek, meg a bőgésre serkentő friss torma (reszelés előtt vizbe ...

tovább

2007. március


Útlevél nélkül

Az ízeiről híres nemzetek konyháival való első találkozásra valahogy mindenki emlékszik. Hogy miért? Mert a pillanat végletesen kétesélyes: szerelmes rajongás vagy örök, libabőrös undor mellett harmadik út nincs. Erről mi magunk gondoskodunk azzal, hogy képtelenek vagyunk megállni a nem rossz és az egész érdekes élménynél, és addig próbálkozunk ezzel-azzal, míg végül meggyőződéssel vághatjuk ki az országró...

tovább

2007. február


Ámor a zöldségpultnál

Szóló férfiismerőseim egybehangzó állítása szerint hagymahegyek és káposztafejek felett remekül lehet ismerkedni. Na nem a piacon, ahol határozott háziasszonyok cikáznak jól átgondolt bevásárlólistákkal, sokkal inkább a hipermarketekben, különösen késői órán, ahol kimerülten is bájos szingli hölgyek próbálnak bevadászni valami harapnivalót. Mondjuk így: „Elnézést, tényleg ez a barna a vörösha...

tovább

2006. december


Karácsony klasszikusan
Jóideje birtokában vagyok a titoknak, hogy Önök, kedves Olvasók nem feltétlenül azért kényeztetik magukat lapunkkal hónapról hónapra, mert nem tudják mit főzzenek. Épp ellenkezőleg! Viszont azt is szeretik tudni, még mi mást főzhetnének.
Különösen érvényes ez a karácsonyra, amikor a család már előre készül a remek, mindenki által várt és elvárt menüsorra, amibe csak itt-ott csúszhat valami...

tovább

2006. november


Szerencsés véletlenek 

Az ünnepeket egymásnak tesszük különlegessé.
Persze mindannyiunknak megvan a saját, belső ünnepe, amikor megállunk, mélázunk kicsit, megpróbáljuk visszaidézni három évtizeddel ezelőtti önmagunkat - néha fényképek között is kotorászunk hozzá, ami vad fogyókúrára, hajfestésre, ruhatárcserére és egyéb eggondolatlanságra ingerlő, veszélyes tevékenység - és fátyolos tekintettel nosztalgiázunk.
Né...

tovább
2006. október


Könnyen gyorsan? 

Napjaink konyhájának varázsszavai a könnyű és a gyors: nem is számít jól eladható szakácskönyvborítónak, magazincímlapnak, ahol nem szerepelnek. Könnyen szeretnénk mindent elkészíteni és bűntudat nélkül megenni, hogy azután gyorsan roboghassunk tovább valami Fontos és Halaszthatatlan dolgot intézni.
Így születnek azok az ételleírások - a szerkesztőségben magunk között álreceptnek hívjuk őket -, ...

tovább
2006. szeptember


Férfi a konyhában?

Bizony példátlan dolognak számított még a múlt század fordulója táján is: komoly férfiember csak akkor járt arra, ha a háztartáskönyvben megjelenő súlyos túlkapásokért kellett felelősségre vonnia neje őnagyságát és a pironkodó szakácsnőt.
Fél évszázad múltán ellenben nagyapáma konyhaasztalnál ült egész nap, teljesen lehetetlenné téve a bejutást a kamrába - igaz, ekkor már szakácsnőről szó sem volt, és a lakások is ...

tovább

2006. július


Bolond nyár

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, az én alaprecepttáram két részre osztható: vannak ételek, melyekre álmomból felkelve is emlékszem, és vannak olyanok, amiket újra és újra fel kell elevenítenem.
Édesanyám például tudja, hogy az első meleg nyári napsugarak megjelenésekor cseng majd a telefon, és megérdeklődöm tőle - mint már jó egy évtizede minden évben -, hogy mennyi sót tegyek a nyári vizes uborka levébe?
És al...

tovább

2006. június


Ki a konyhából!

Legalábbis ezt súgja lágyan felénk az a sok csoda, amivel mostanában a piacon találkozunk.
Szinte rimánkodnak, hogy nem szeretnének órákig rotyogni, párolódni, sülni, mert készek így is a feladatra, sőt, így igazán készek...

És hát valóban: mennyi időre van szükség egy tavaszi borsóleveshez, egy gyenge újburgonyához, egy zsenge tökből készült főzelékhez? Mennyi egy friss salátához, körözötthöz, kap...

tovább

2006. május


Gyerkőcök a konyhában

Vajon miért imád minden gyerek a konyhában lebzselni? Akármilyen gyönyörű, világos saját szobájuk van kazalnyi okos, illetve felesleges játékkal megrakodva, valahogy mindig a konyhában kötnek ki, becipelve kisautót, mesekönyvet, rajzolnivalót és házifeladatot.

Talán mert a konyhában igazi dolgok történnek: a család minden tagja arra jár előbb-utóbb az illatok nyomában, a pulton pedig valódi varázslat történik...

tovább

2006. április


Minőségit, mértékkel, örömmel

Egyetlen percig sem gondoltuk komolyan, hogy ünnepi számunkban - fogyókúraszezon ide- vagy oda - holmi kampányszerű önsanyargatásra próbáljuk rávenni Önöket.

De hogyan is tehetnénk, amikor néhány héttel ezelőtt lapunk címéhez hűen még a tartalmas palócleves, a vaníliaillatú far-sangi fánk és a könnyűnek épp nem nevezhető pacalpörkölt örömeiben merültünk alá?

Szerencsénkre kezünk...

tovább

2006. március


Vigyázz, kész, tavasz!

Semmi kétség, be fog robbanni, ahogy szokott... de hogy készek lennénk rá?

Nem tudom, megfigyelték-e a metrón, buszon utazva: akik alig várják a pillanatot és rögtön készen állnak a sápadt tavaszi napsugár sortban, csípőfarmerben és csini miniben történő fogadására, azok a tinik. És milyen jól áll nekik...

Én a magam részéről azt mondanám: készülődöm. Már eltettem a hótaposót, megújítottam a tornabérletem...

tovább

2006. február


Nyűgös télutó

Nem egyszerű hónap ez a február, ugye? ...Mert mit tegyünk, ha az utolsó karácsonyfadiszt is már elcsomagoltuk, visszacseréltük a kevéssé sikeres ajándékokat, elrágcsáltuk az utolsó bejglivéget és szembesültünk a ténnyel, hogy mostantól különösebb szenzáció nélküli dolgos hétköznapok sorakoznak előttünk majd egészen húsvétig?
Mi főztünk. Nem mintha nem főztünk voln...

tovább

2006. január


Híve Ön a globalizációnak? És jól meggondolta? Én úgy vagyok ezzel, mint a nagymama kiérdemesült konyhai mérlege, hol ide, hol oda billenek. Egyrészt nagyon jó lenne gazdaságilag, jogilag, emberileg egy világot átölelõ, gondoskodó nagy családhoz tartozni, másrészt nem tudom elképzelni, hogy lehetne lemondani például a mákos bejglirõl!?
Szerencsére, ez nem egy valóságos dilemma. Noha a karácsony már szinte globális ünnepnek számít, a nemzetek nag...

tovább
2005. december


Híve Ön a globalizációnak? És jól meggondolta? Én úgy vagyok ezzel, mint a nagymama kiérdemesült konyhai mérlege, hol ide, hol oda billenek. Egyrészt nagyon jó lenne gazdaságilag, jogilag, emberileg egy világot átölelõ, gondoskodó nagy családhoz tartozni, másrészt nem tudom elképzelni, hogy lehetne lemondani például a mákos bejglirõl!?
Szerencsére, ez nem egy valóságos dilemma. Noha a karácsony már szinte globális ünnepnek számít, a nemzetek n...

tovább
2005. november


Barátom, Z. - nevezzük csak így, nehogy bárki magára ismerjen -, zavartan nézegette a tányérjába tett falatokat. Mi van benne? - kérdezte óvatosan. A ház asszonya lelkesen sorolni kezdte az ételköltemény válogatott hozzávalóit, az elkészítés rafinált módját, amitõl Z. egyre kétségbeesettebb arcot vágott. Lehajtott fejjel, szinte csak nekünk, a szomszédainak suttogta: ilyet mi nem eszünk. Rémes pill...

tovább
2005. október



A mi konyhánkban 1976-ban három kredenc állt. Egy fehér, egy halványsárga és egy almazöld. A kredencet könnyebb megmagyarázni: néhány generációval ezelõtt még ez volt a konyhaszekrény úri neve. A hármat már nehezebb, különösen annak, aki akkor még nem élt. Ugyanis hármas társbérletben laktunk. Három család egy lakásban. Külön szobák, közös fürdõszo...

tovább

2005. szeptember


Októbertől ismét MAGYAR Konyha leszünk!

1976. Micsoda év volt… Megnyílt a fővárosban a Skála Budapest és Flórián Üzletközpont, átadták az észak-déli metró első, Deák tér-Nagyvárad tér közötti szakaszát és a Hilton Szállodát a Várban.
Ezzel hatalmasat lépett Budapest a világvárossá v...

tovább

2005. augusztus



Nem tudom, megfigyelték-e, de a házibulik valahogy mindig a konyhában végzõdnek. S ez nemcsak az én idõben volt így – sajnos, a történet hûségéért e tényrõl most fel kell lebbentenem a fátylat, s mit meg nem tesz egy szerkesztõ a lapjáért –, hanem az ifjúság bevallása szerint ma is így van. A legjobb bulin is elõbb-utóbb mindenki a konyhában találja magát. És nem a több enni-innivaló okán, vagy mintha ott k...

tovább
2005. július



Nem tudom, megfigyelték-e, de a házibulik valahogy mindig a konyhában végzõdnek. S ez nemcsak az én idõben volt így – sajnos, a történet hûségéért e tényrõl most fel kell lebbentenem a fátylat, s mit meg nem tesz egy szerkesztõ a lapjáért –, hanem az ifjúság bevallása szerint ma is így van. A legjobb bulin is elõbb-utóbb mindenki a konyhában találja magát. És nem a több enni-innivaló okán, vagy mintha ott k...

tovább
2005. június


Valójában nincs bajom az EU-val (azonkívül, hogy nem fenékig tejfel, de erre, ugye, számíthattunk), ám mostanában van valami, ami nagyon elgondolkoztat. Számomra a csatlakozás legnagyobb értékét a szabadságnak az a foka jelentette, amire mi itt a Kárpát-medencében mindig csak vágyakozhattunk. Szabad határokon át szabad jövés-menés, szabad munkavállalás; továbbtanulási lehetőség, szabad áramlása tudásnak, kultúrának, kereskedelemnek, emberi kapcsolatoknak. Minde...

tovább

2005. május


Tudjuk, hogy a divat – mármint az öltözködési – úgy halad előre, hogy közben vissza-visszafordul. Most például a hatvanas évek papucscipője a módi, aminek én személy szerint az összes, sokat próbált női láb nevében őszintén örülök. Ez a hátrafelé tekingetősdi azonban eleddig nem volt jellemző a gasztronómiai divatra. Hosszú évtizedek óta minden irányzat a megújulás jelszavát írta z...

tovább

2005. február



Minap egy családi receptet kerestem, egy bizonyos sajtos kekszét, amit gyerekkoromban nagyon szerettem. Mindig több tepsivel sütöttünk, tésztáját rádlival hol keksz formájúra, hol hosszú stanglira vágtuk, és köménymaggal, pirospaprikával, reszelt sajttal szórtuk meg.
Mikor melyikkel. Sütés közben olyan ínycsiklandó illatok lengték be a konyhát, hogy rögtön fel kellett sorakozni egy kis kóstolóra a forrón kihúzott teps...

tovább
2004. október



A nők nagy része egy életen át dédelgeti magában az álmot, hogy egyszer majd lefogy. Vesz egy nagy lélegzetet, viszont nem vesz többé csokoládét, fagylatot, rágcsálnivalót, kemény lesz és következetes, beéri kevéske kalóriaszegény élelemmel, leginkább ásványvízen és korpás kekszen él majd, pedig lehet, hogy csak egy megfelelő férfit kellene találnia.
A partnerek ugyanis meghatározó hatással vannak egymás étkezési szokásaira – olvasom a hírt egy n...

tovább
2004. június



Igazán „ennivaló” statisztikai felméréseket olvastam a közelmúltban. Magam részéről azért tanulmányozom ezeket élvezettel, mert mindig kiderül valamiről, hogy egészen másként van, mint ahogyan eddig hittük, de ha véletlenül úgy is van, egészen más következtetéseket kell levonnunk belőle, mint korábban. Vegyük például az alábbi borivásról készült felméréseket:
Eleddig azt hittük, hogy napi egy pohár jót tesz az e...

tovább
2003. december



Legutóbbi számunkban azt kérdeztük Önöktől, gondoltak-e már a karácsonyra. Sejtettük, hogy a kérdés költői, de ez november közepére egészen bizonyossá vált, hiszen nagyon sokan éltek a lehetőséggel, és egyéves Konyhamagazin-előfizetést ajándékoztak evés-ivást kedvelő szeretteiknek, barátaiknak.
Ahogyan ígértük, a megajándékozottaknak elküldjük lapunk ünnepi dupla számát ajándékba, és egy mellékelt karácsonyi ü...

tovább
2003. szeptember



Mint tudjuk: ismétlés a tudás anyja, ráadásul nem lehetünk olyan elbizakodottak, hogy azt higyjük, mindenki olvasta előző számunkat, ezért elmondjuk még egyszer (annak is, aki már tudja, s annak is, aki sosem hallott felőle), hogy megnyítjuk főzőiskolánkat. Szerkesztőségünk tőszomszédságában és védőszárnyai alatt egy olyan családias tankonyhát hívtunk életre, ahol szándékunk szerint elsajátíthatja a sütés-főzés csínját-bínját a kezdőktől a haladókig...

tovább
2003. július



Mondhatnám, hogy a következő sorokat csak azok olvassák el, akik szeretnek játszani, de ez nem lenne igaz. Azt szeretném, ha mindenki elolvasná – akár kétszer is –, és azok is válaszolnának, akik nem szeretik a fejtörősdit. Fontos dolgot kell ugyanis eldöntenünk: mi legyen a neve annak a főzőis-kolának, amely sokévi előkészület után ez év szeptemberében megnyitja kapuját Önök előtt.
Szerkesztőségünk tőszomszéds...

tovább
2003. június



Sepsiszentgyörgyi Gyárfás Rózsika tavaszonként alig várta, hogy kertjében a saláta megfejesedjen. Amikor elérkezettnek látta az időt, beáztatott egy bő kilónyi fehér babot, majd másnap jókor reggel egy darabka füstölt szalonna, egy nagy fej hagyma, só, bors és maroknyi apróra vágott kapor társaságában feltette főni. Aztán, ha megpuhult, belekarikázott egy szál kolbászt, s kanálnyi liszttel kevert házi tejfellel behabarta. Még forrdogált a leves, amikor ...

tovább
2003. május


Májusban az evésről sok minden eszébe juthat az embernek, de a gulyás az nem. Ez a saláták, retkek, zsenge karalábék hónapja, az enyhén fokhagymás spenót, a pikáns sóskamártás ideje. Hogy most mégis a gulyásról esik szó, annak oka van. Történt ugyanis, hogy meghívtak a Magyar Televízió egyik vitaműsorába, ahol az volt a téma, legyen-e a gulyásleves a világörökség része, vagy sem. Nincs az a józan magyar, aki erre a kérdésre azonnal rá ne vágná az igent. Mi lehet...

tovább
2003. április


Biztos vagyok benne, hogy Önök közül már sokan beszerezték a húsvéti csokoládétojásokat. Ilyenkor ugyanis még lehet válogatni köztük, ki mit kedvel, kisebbet, nagyobbat, színeset vagy csak pirosat, jobb minőségut vagy egyszeru tejcsokoládéból készültet. Jómagam az aranyos kicsiket szeretem – amit hálóban kaphatunk, mint a krumplit –, mert marokszám lehet a gyerekek ajándékzacskójába szórni, egyenként apró figyelmességként a kollég...

tovább
2002. december



Ez a szép, vastag magazin – amit most a kezükben tartanak – lapunk duplán dupla ünnepi száma. Az az első ránézésre kiderül, hogy két hónapra, decemberre és januárra szól, de ami miatt alaposabban meg kell vizsgálni a címlapot, az ehhez képest történelmi jelentőségű adat: 2003-ban lapunk hatodik évfolyamába lép. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy most ünnepeljük alapításunk 5. évfordulóját.
Öt év nagyon nagy ...

tovább
2002. november


Ez a történet igaz! Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, nehogy bárki is azt gondolja, a sztori kedvéért született. Ilyet, még ha akarnék sem tudnék kitalálni.
Történt pedig, hogy a barátnőm egy októberi hétvégén szakmai konferencián vett részt egyik neves dunántúli fürdő-helyünk elegáns szállodájában. Minden a legnagyobb rendben ment: a program hasznos, a résztvevők érdeklődők, az ellátás kitűnő, az idő kellemes volt. A szálloda is jól járt...

tovább
2002. szeptember



Allergiásak vagyunk! Fure, fára, virágra, élelmiszerre – de nemcsak testünk, lelkünk, hanem pénztárcánk is érzékeny a változásokra. Ezért nagyon örülünk, hogy most – legalább ez utóbbira – egy kis orvossággal szolgálhatunk: lapunk e hónaptól 50 forinttal olcsóbb! Hála Önöknek, akik annyival nagyobb példányszámban vásárolják lapunkat, hogy megtehettük ezt a lépést. Letagadhatatlan szerepe van ebben Frank Júliána...

tovább
2002. augusztus



Jó érzés jó hírt hozni. Ez most ilyen pillanat. Júniusi számunkban arra kértük Önöket, válaszoljanak közvélemény-kutató kérdéseinkre, hogy a jövőben is észrevételeik, kívánságaik szerint alakíthassuk lapunkat. Köszönjük, hogy időt és fáradságot szenteltek ügyünknek. A kérdőívek feldolgozása már folyik, az eredményt érthetően nagy érdeklődéssel várjuk, s amint lehet, megosztjuk Önökkel. Ígéretünkhöz h...

tovább
2002. július


Számomra a japán nők kortalanok, pontosabban középkortalanok, Leszámítva ugyanis a kislányokat és hófehér hajú matrónákat, nem tudom megállapítani, hogy üde harmincas, ápolt negyvenes, avagy jó karban lévő ötvenes-e a hölgy, akit látok. Azt azonban nem hittem volna, hogy maguk a japánok is valahogy így vannak ezzel. Például az érett középkorúak alig érzékelik az évek múlását. Ha hiszik, ha nem: a japánoknak még szavuk sincs a változás korára.
Pon...

tovább
2002. június


Lehet, hogy rám nézve nem a leghízelgőbb -, lám, mire nem képes az elszánt újságíró a sztoriért! - de elárulom: én bizony még emlékszem az első nagy turmixlázra. Micsoda program és élmény volt a Belváros valamelyik divatos büféjében, például a Mézes Mackóban rendelni egy banánturmixot! Ez a divat is Nyugatról érkezett, ám kivételesen nem soroltatott a kapitalizmus megnyirbálandó vadhajtásai közé, talán mert a tejet nehéz lett volna burzsoá csökevénynek minősíteni...

tovább
2002. május


Egyszer volt, hol nem volt, – túl az Óperencián, de a Rottenbiller utcán még innen –, egy fiú, aki elhatározta, hogy elcsavarja a fejem. Emlékszem, nagyon szépeket és nagyon okosakat mondott, például, hogy az embernek jót tesz néha egy kis szenvedés, meg hogy a lemondás erősíti a testet és a lelket. Nem állítom, hogy huszonegy-két évesen ezzel levett volna a lábamról (egyébként derékban picit több, magasságában pedig néhány centiméterrel kevesebb volt, mint...

tovább
2002. április


Ami a spenótot illeti, kétféle ember létezik: aki szereti és aki nem. Utóbbiak a tapasztalat szerint nemcsak hogy nem, de nagyon nem szeretik, sőt, nyugodtan mondhatjuk, utálják. Most azonban azokról lenne szó, akik alig várják, hogy az első szabadföldi levelekből készült, enyhén fokhagymás, diszkréten borsos, tejtől selymesen lágy főzeléket megkóstolják. Ez általában húsvét táján esedékes, különösen akkor, ha az ünnep nem esik oly kora tavaszr...

tovább

2002. március


Jargancsirgi, a törpe fõszakács volt a királyi udvarban. Nagy csúnyaságában igencsak kerülte az embereket, némán tette a dolgát, még a nevét sem tudta senki. Fõztjét azonban hetedhét-országban ismerték. Büszke is volt rá az öreg király, nyakra-fõre hívta a vendégeket, akik nem gyõzték magasztalni a pompás étkeket. Semmi baj sem lett volna, ha a királynak történetesen nincs egy eladósorban lévõ lánya, aki csak nem akart...

tovább
2002. január


Igen, igen, nagyon is jól látják! Nem a nyomda ördöge játszik Önökkel: ennek a január–februári dupla számnak valóban dupla címlapja van! Oka pedig az, hogy a következő hónaptól dinamikusabb, vidámabb külsővel jelenünk meg. Ilyen volt – ilyen lesz! Szeretnénk ugyanis, hogy könnyebben észrevegyenek, jobban azonosíthassanak minket az újságárusok ezernyi harsány kiadványa között, hogy habozás ...

tovább

 
Írjon nekünk | Előfizetés | Impresszum